Keresés ebben a blogban

Betöltés...

2016. február 5., péntek

A szülés

Először is nagyon szépen köszönjük a sok kedves jókívánságot, nagyon jól esett!
Annyi, de annyi mindent szeretnék már írni, de nem mondom, hogy jól állok idővel....három gyerek az három gyerek - de úgy élvezzük!
Na de haladjunk szépen sorban, először a szülésről:

Hétfő reggel korán keltünk, Isti valamiért nem aludt sokáig. A megelőző hétvégén nagyon sok mindent csináltam magamhoz képest, voltunk étteremben, sétálni, szóval tényleg tettünk vettünk, mert hát lelkileg már úgy voltam vele, hogy ha jönni akarnak, hát jöjjenek. Rettenetesen aludtam amúgy, szinte már alig aludtam pontosan, iszonyat gyomorsavam volt, ébren mászkáltam éjjel, ittam, ettem, pisiltem óránként, forgolódtam.... Egyszer csak csengettek, a babysitter volt, el is felejtettem, hogy megbeszéltem vele, hogy jön. Megérkezett és közölte, hogy ő azt álmodta, hogy addig indul be a szülés, amíg itt lesz nálunk. Én csak nevettem, hogy áááááh, mostmár tuti szerda lesz ebből. Örültem neki, hogy jött, legalább játszik Istivel, én meg pihenhetek gondoltam, István úgyis elment az irodába. Le is feküdtem a hálószobába kicsit, talán aludtam is egy fél óra, órát. Amúgy tény, hogy hideg frontot sosem éreztem, de a meleget igen...és most jött a meleg. Fájdogált a hasam, egész erősen fájt, de inkább azt gondoltam megint nyomnak valamit a Bentlakók, valahogy nem is gondoltam a szülésre, mert azt hittem, hogy biztosan szerdán fog ez velünk majd megtörténni, ahogy az tervezve volt. Egyre jobban fájt. Na mondom felkelek, és pisilek egyet, mert akkor biztos megkönnyebbülök, lesz helyük jobban. Kimentem és látom, hogy teljesen átázott a carefree betét, még a bugyim is vizes alatta. Biztos voltam benne, hogy ez az, ez bizony magzatvíz! Hívtam a férjem. Felvette a telefont, mondja Hello, mi a helyzet? erre én, mondom, Szia, és Nálad?  - hogy miért nem böktem ki rögtön azt nem tudom, majd mondja: Azt hittem azért hívsz! Már mindig úgy megijedek, ha hívsz. Erre mondom neki, hogy Szivem, most tényleg azért hívlak, azt hiszem folyik a magzatvíz. Mondta, hogy indul haza, és nagyon örül! Mondtam neki, hogy még hívom a szülésznőt, hogy ez tényleg az-e, persze biztos voltam benne, hogy igen, de ilyenkor bizonytalankodik az ember.
A szülésznőm mondta, hogy tegyek be papírzsepit, nézzük meg hogy ázik át, csörögjek újra tíz perc múlva. De én ehelyett beszálltam a tusolóba, hajat mostam meg ilyenek. Mikor kiszálltam már intenzívebben folyt a lábamon. Hívtam a férjem, hogy szóljon anyósomnak is, jöjjön, mert menni kell. Hívtam újra a szülésznőt, mondtam, hogy ez tuti magzatvíz. Megbeszéltük, hogy egy, másfél óra múlva találkozunk a szülőszobánál, ő hívja Baltschik dokit is. Még pakolásztam pár dolgot, illetve Istinek is összepakoltam. Hamarosan megérkezett a férjem, nagyon boldog volt, mert ő ezt így szerette volna, hogy magától induljon be. Én kicsit féltem, vagy inkább nagyon, de nem mutattam semmi ilyesmit Isti miatt. Hamarosan megérkezett anyósom és apósom Istihez, mi meg indulásra készen voltunk. Még megölelgettem jól Istit, és indultunk. Felhívtam anyut, mondtam neki is hogy megyünk szülni. A kocsiban már kicsit kiengedve az addigi tartásomból picit elpityeregtem magam. Hamar megérkeztünk, és mentünk fel a szülőszobára. A szülésznőm, Kati még nem ért be, de megkezdtünk egy ctgt. Aztán hamarosan jött Kati is, átvette a dolgokat. Nem sokra rá ott volt Baltschik doki is, még egyszer kérdezték, hogy akkor a természetes úttal ne is próbálkozzunk, ugye? Hozzáteszem fájások sehol sem voltak....mondtam hogy ne, startoljon a császár. Milyen jó hogy így döntöttem! Hiszen Anna volt az A baba, és 1 kgval kisebb volt! Igy nehéz dolgom lett volna.  Bementünk egy szülőszobába, ott levetkőztem, a doki megvizsgált. Mondta, hogy ez bizony tényleg magzatvíz, és hogy intézi a műtőt. Közben kértem, hogy ha lehet intézzenek egyágyas szobát. Mondták, hogy ez sajnos esélytelen, mert a frontok miatt annyian szültek meg, hogy nincs is hely szinte az osztályon, nemhogy egyágyasban. A legjobb amit intézni tudtak az egy kétágyas fürdő nélküli szoba volt. (szerencsémre, és a dokim és szülésznőm közbenjárásának hála másnapra mégiscsak kaptam egy egyágyast!!!) Bejött közben az anesztes doki, aki egy kedves fiatal lány volt, és mint kiderült a nevem alapján ismertük is egymást, egy távoli rokonunk felesége volt. Nagyon aranyos volt, átbeszéltük a spinált. Aztán egyszer csak jött a műtősbácsi, és bevitt. István elkísért a bejáratig. Újítás a Jánosban, hogy apuka is bejöhet a császárra. Mondjuk az én drágám nem akart, és a dokim sem díjazza ezt, így ő leült kint a kis barna apuka fotelben.
Nagyon barátságtalan amúgy ez a műtő. Nagy, régi szürkés padló, valahogy olyan rideg egy hely. Jó érzés volt, hogy az anesztes doki ismerős. Kedvesen beszélgetett velem, és mondta, hogy akkor hajtsam előre a fejem, szúrja a spinált. Szúrta, de nem sikerült, majd szúrta újra, megint nem, és megint és megint és megint...Már senki nem akarta elhinni, hogy még mindig nem sikerül. Én is kezdtem bepánikolni. Bár az sem kellemes, hogy vagy 10x gerincen szúrnak, de ez érdekelt a legkevésbé, azon kezdtem aggódni, hogy mi lesz ha nem sikerül?!!? Imádkoztam hogy menjen már, de nem ment. Kérdeztem, hogy ilyenkor mi van, mondták, hogy ha nem sikerül, akkor altatás. Na ezen még jobban kiborultam, mert ezt nagyon nem akartam. Hívtak végül egy másik dokit, egy gyakorlottabbat. Neki elsőre sikerült beszúrnia, megéreztem azt a bizonyos villanást a lábamban, és tudtam, hogy sikerült. A szülésznőt kiküldte a dokim szólni a férjemnek, hogy ne aggódjon, még csak most fogjuk elkezdeni. István mondta utólag, hogy ekkor hátradőlt, hogy nyomkodja kicsit a telefonját, mert még tuti sok idő, nem hitte volna, hogy kb 5 perc múlva már hallja felsírni a gyerekeit. Engem hátrafektettek, lekötöztek, és jött a dokim, aki már szintén türelmetlen volt, és végre nekilátott. Kérdezte miket érzek, mondtam hogy csak kis matatást. Mindeközben szerintem a stressz miatt, hogy nem fog menni a spinál kicsit rosszabbul lettem, így oxigént kaptam maszkból. Aztán pikkpakk hallottam, amint mondják, hogy ez egy kislány, majd valaki hogy egy kisfiú, aztán a dokim mondja, hogy nem, ő egy kislány, azaz Anna. Nem sírt túl hangosan, de sírt, jobban mint ahogy anno Isti. De sokat ezen gondolkozni nem is tudtam, mert rögtön jött egy újabb felsírás, na ez már aztán erős volt, ő volt Attila. A fejemnél mindeközben az anesztesek mondták, hogy szép nagy babák. Vitték ki őket lemérni. Hihetetlen, de annyira megkönnyebbültem, és itt most nem lelkileg, hanem testileg értem, miután kivették őket. Mintha addig alig lett volna levegőm háton fekve, de most iszonyatosan megkönnyebbültem és fellélegeztem. Lehet ezt csak beképzelem, nem tudom így volt-e, de érdekes érzés volt. A babák kivétele hihetetlen gyorsan meg volt, nem is hittem el, és semmit de semmit nem éreztem belőle. Nagyon jó élmény volt. Aztán mondta a dokim, hogy most összeraknak engem, ez több idő lesz úgy készüljek. De gyorsan elment ez a negyed óra, húsz perc is, mert kb ennyi volt, hiszen közben behozták Annát először, mondták a méreteit, 2450g, 50 cm. Elégedett voltam. Megpuszilgattam a kis magzatmázas fejecskéjét. És már ott állt mögötte Attila is a másik szülésznő kezében, na az ő méretein le is döbbentem 3300g, 54 cm, azon meg pláne hogy ekkora a különbség, erre nem számítottam. Ő is kapott pár nagy puszit, nagyon jó érzés volt a kis ragacsos arcukat puszilni, odabújni. Aztán mondták, hogy most viszik Őket Apukájukhoz. Boldog voltam, hogy minden rendben velük. Az ismerős anesztes dokinővel beszélgettem, jól teltek a percek. Egy ilyet hallotam csak a műtétből, hogy az egyik doki kérdezte a dokim, hogy mi az ott, a lépe? Aztán mondta a dokim, hogy nem, az egy hasizom....hamar végeztek, gratulált a dokim, és jött is műtősbácsi, átemelt a tolós ágyra, és elindultunk kifele, ahol ott volt a férjem a kicsikkel. A szülésznő elvette a Pindurokat Tőle, és elindultunk vele és a műtősbácsival a szobám fele. Mondták, hogy feküdjek, a fejem ne emeljem meg, hamarosan láthatjuk újra a Kicsiket. A férjem képeket mutogatott amiket akkor csinált. Kicsit kipakolászott, és hirtelen megérkezett a szülésznőm a két kisbabánkkal: de örültem nekik!!!!!! Annának 9/10-es lett az Apgarja, Attilának 10/10-es. Odaadták a kezemben mindkettőt!!!! Le is fotózott velük István, ahogy egyik oldalamon egyik, másikon a másik fekszik. De jó érzés volt!!! Aztán egy fél óra után elvitték őket vizsgálatokra, fürdetésre, de utána mondták, hogy 6ra István értük mehet a csecsemős osztályra.
Innen folyt köv., felsírt Attila, Isti meg éhes..... maga a császár ezidáig csodás élmény volt, még a kis spinális nehézségekkel egyben is. Csoda volt, hogy minden rendben van a Kicsikkel, mert nagyon bennem volt az Istis rossz élmény, amikor elvitték őt. Boldog voltam, még nem fájt semmim, és fantasztikus érzés volt, hogy kint van egészségben a két Kisbabám!

2016. január 25., hétfő

Megszülettek!!!!

Ma elfolyt a magzatvíz, így nem vártuk meg a szerdát:)
Anna, 15:30-kor bújt ki 2540g, 50cm
Attila 15:31-kor, 3300g,54cm
Mindenki jól van, egészséges....én meg küzdök most a fájdalmakkal kicsit. De nagyon boldog vagyok:))))))
Részletes beszámoló később:)


2016. január 22., péntek

37.hét, utolsó ctg

Ma betöltöttem a 37.hetet!!!!!! Hogy vártam ezt, és milyen régóta....annyira jó! Mostmár nem lesznek korababák! Csak a súlyuk is legyen szép, és legyen minden rendben.
Ma végre beszélgettem a szülésznőmmel, kedves, aranyos, kicsit rohangálós, de jófej amúgy. A ctgn minden rendben volt, egy jó barátnőm vitt el, tök jót dumáltunk közben. A ctgn a frász kerülgetett az elején, mert Annát nem érzem úgy mozogni az elmult napokban csak ritkán, de bizonytalanul. Tegnap itthon szivhanghallgatoztunk, és István megtalálta, de azért kis izgalommal mentem reggel. Erre felteszik a ctgt, nehezen de meg van mindkét baby, megnyugszom. Kb 5-10perc mulva jön vissza a szülésznőm, hogy ez egy szívhang, áthallatszik a másik!!!! Erre én szívrohamot kapok kb, hogy akkor mi van?!?! De megnyugtatott, hogy hallotta ő már a kettőt, mindjárt meg is lesz...de gondolhatjátok! Aztán tök lent és nagyon oldalt sikerült befogni és onnantól minden rendben volt! 
Vettek vért is, mert az utolsó már régi volt.
Beszéltem Baltschik dokival, nagyon aranyos volt, kérdezte hogy bírom, mondom jól, minden rendben, megvagyok....erre közli, akkor későbbre tegyük?! Mondom neeee, szerdáig vagyok ilyen jó! Elvileg én leszek az első szerdán a műtőben. Ennek nagyon örülök. 
Kérdeztem az egyágyas szobát, hát próbálják intézni, de nem garantált, de bízzunk benne hogy összejön:). 
Vicces volt a szülésznőm többször elmondta, hogy szerinte ma éjjel szülök. Erre lemegyek a dokihoz, és ott a másik szülésznő, akivel szintén jóban vagyok, közli, hogy szerinte is ma éjjel jövök....na mondom ne mondogassák már ezt! Persze a hó miatt mondják, mert azt ígértek holnapra. Én ezeket nem nagyon szoktam megérezni, de aztán ki tudja?!?! De én mostmár inkább a szerdát gondolom a mi napunknak! Szóval még 4-5nap:)))), hihetetlen amúgy egy hét múlva ilyenkor már túl a nehezén, és babázás!!!!!!!! Nagyon várom, és persze izgulok is......

2016. január 13., szerda

Meg van a dátum!!!!

Ma voltam ctgn és Baltschik dokinál. A férjem ma Bécsben, így minden nagymama be volt vetve, Anyu Istizett, Anyosom meg engem fuvarozott:). 
Na de a lényeg: kisbabákkal minden rendben! Szépen mozogtak a ctgn, és rendben volt minden. Utána megnéztük őket uh-n, és Batschik doki szerint 2,5-3kg közt vannak valahol, aminek nagyon örülök!!!! A méhszáj zárt, vagyis első tapintásra, aztán azt mondta lehet hogy egy fél ujjnyira nyitva van, de nem akartuk erőltetni a vizsgálatot, nehogy beindítson valamit. Utána pedig leültünk beszélgetni, végülis Ő január 27-ét tűzte ki a programozott császárra. Jelen állás szerint amúgy Anna baba nem is megfelelően fekszik a természetes úthoz, fejvégű, de mégsem jó ahhoz...és őszintén ezt nem is bánom, ez így a biztonságosabb, és megnyugtatóbb a babákra nézve, és így a döntés terhe sem volt rajtam. Baltschik doki azt mondta szerinte 1hét még biztos van bennem, de reméli, hogy meg lesz az a kettő is. Mondta, hogy nagyon kevés ikres húzza ki a 38.hétig, de hát bízzunk benne hogy én köztük leszek. 
Hihetetlen!!!! Két hét múlva ilyenkor, biztos épp szenvedek a császár seb miatt, de ott lesz már a két kis Csöppségem!!!! Két hét....ez annyira kézzel fogható és csodás:). Valahogy meg is könnyebbültem, hogy meg van a céldátum. Szóval még két hetet nyomom a kanapét, és utána jönnek:)))). Néha amúgy nagyon nehéz, tegnapelőtt este úgy fájt a szeméremcsontom, hogy 10perc volt eljutni a wcre, meg éjjelente is kb 2óránként pisi, és közte meg jár az agyam, alig tudok visszaaludni. De nem panaszkodok, 2hetet kihúzok akárhogy is, és utána jön a nagy nap!  

2016. január 7., csütörtök

Holnap 35.hét-újabb ctg

Meg volt tegnap az újabb ctg. Hihetetlen vicces volt, az egyik legjobb barátnőmmel együtt mentünk, aki szintén hamarosan szül:)))
A szülőszobán csinálták, a szülésznő. Nagyon gyorsan ment, szuperül megtalálták a babyket, jól mozogtak, és minden rendben volt velük. A szülésznővel sokat beszélgetni nem tudtam, de amúgy kedves volt és szimpi. Dokival most nem találkoztunk, így különösen várom a jövő szerdát, amikor beszélhetek vele, és remélem kicsit részletesebben is át tudjuk rágni, hogy mikor hogy....meg egy ultrahangnak is örülnék, mert annyira kíváncsi vagyok mekkorák! 
Meg lettek a vérvételi eredményeim, hát a vasam és hemoglobinom bár javult, de továbbra is nagyon-nagyon alacsony. Más minden rendben. 
A hasam nő, de ez jó, hiszen remélem azt jelenti odabent is nőnek:). Ami aggasztó, hogy szerintem szét fog repedni a bőröm - emiatt nagyon ki vagyok...tudom, hülye hiúság, de akkor is. Na de majd meglátjuk. Mindenesetre ez azért van, mert valahogy előre fele nő a hasam, hátulról szinte nem is látszik hogy terhes vagyok. Mindegy, nem foglalkozom most ezzel, inkább arra koncentrálok, hogy meg legyen a még minimum 2hét odabent, aztán jöhetnek....
Mostmár tényleg kb csak kanapén fekvés van, de jönnek át barátnők néha, így jól telnek a napok, és ilyenkor legalább Istinek is van társasága. Amin ki vagyok, hogy a férjem még mindig sajnos meló miatt jön megy vidékre, jövő héten is Bécsbe, és oké hogy ilyenkor átjönnek a nagyik, de azért mostmár mondtam neki hogy építse le ezeket, mert ha beindulnak a dolgok, akkor nekem az a legfontosabb hogy Ő legyen ott velem! Jövő héten még nem tervezek szülni, akkor gyorsan letudja ezeket, aztán remélem már nem hagyja el a várost a nagy napig:). 

2016. január 1., péntek

BUÉK!!!!! - szilveszteri első ctg, 34.hét

Mindenkinek nagyon noldog Újévet kívánok!!!!!! Kívánom, hogy ez az év Mindenkinek hozza meg azt a boldogságot, amire vágyik;))))

Tegnap reggel voltunk az első ctgn. Minden rendben volt, és egész könnyen ment. Annának kevesebb helye van ficánkolni, így őt könnyen befogtuk, és gyorsan szép kis görbét kaptunk. Attilával nehezebb dolgunk volt, ő párszor elmászott a tappancsok alól, de 20perc alatt így is végeztünk. Vett streptococcus kenetet Baltschik doki, meg vérvétel is volt.
Találkoztunk a leendő szülésznőnkkel, Gombos Katinak hívják. Jövő szerdán hozzá megyünk hozzá ctgre, akkor majd jobban megismerjük mert most csak bemutatkozás volt. 
Szóval izgi.....:)
Amit nem értek hogy miért nem csinált most uh-t a doki, meg mondta hogy jövő héten sem fog, csak a 36-on. De jól is hangzik, hogy 36! Az már igazán megnyugtató lesz....de már ez a 34 is szuper. Nagyon vártam ezt a pontot is, hiszen ekkora fejlődik ki a tüdő, szóval lassan tényleg elég erősek a kisPindurok, és nem érheti őket baj, akkor sem, ha kibújnának - de persze maradjanak még minimum egy 3hetet!!!!  Csak olyan kíváncsi vagyok mekkorák, hogy nőnek, ezért szeretném azt az UH-t.

A karácsony nagyon jól telt, bár többnyire a kanapén fekve, de mégis szuperül. Volt nagy családi móka, Isti nagyon édes volt, nagyon értékelte az ajándékokat, és igazi csodálattal nézte a karácsonyfát.
Szilveszterkor átjöttek barátok, sok gyerkőccel, igazi buli volt a csipetcsapatnak is. Annyira élvezték, remekül játszottak, jó volt nézni őket. A buli 2-10ig tartott:), az éjfelet már pizsiben töltöttük az ágyban....hát ilyen is rég volt, de nagyon jó volt így! Persze volt kis kismama meghatottsági sírás rajtam, hiszen csodás év vár ránk: nemsokára 2 új kisbabával bővül a családunk - remélem minden rendben alakul majd és tényleg csodaszép év lesz a 2016! 

Adatok:
+14,5kg
Haskörfogat 105cm

2015. december 23., szerda

Boldog karácsonyt!

Mindenkinek nagyon-nagyon boldog karácsonyt, és áldott, békés ünnepet kívánok!

Hétfőn délután megjártuk Baltschik dokit. Méhszáj zárt, babák jól vannak, szépen nőnek, kb egyformák és 2kg körül vannak. Szóval ezek csodás hírek! Legközelebb 31-én kell mennem reggel egy vérvétel és ctg kombora a kórházba. Itt majd ha minden igaz vele is találkozunk, és ajánl szülésznőt, aminek nagyon örülök, hogy lesz. Talán Őt is megismerjük majd akkor. Utána meg 8-án ctg, és ezután hetente mindig. Azt beszéltük meg, hogy a megnyugtató az lenne, ha január 15után szülnék....ezt én is így gondolom, hogy azután már nem kell izgulnunk talán, de persze a legeslegjobb a január 25-30 körül lenne. Baltschik doki azt mondta simán lát még bennem annyit, szóval ne izguljak. Próbáljak sokat pihenni, és minden rendben lesz. Szóval sok pihenéssel töltjük majd az ünnepeket, de sebaj - cserébe jövőre három gyereket kergethetek a karácsonyfa körül:)))). Ha úgy nézzük, hogy már "csak" bő 1 hónap, 5hét, akkor nem is olyan sok...na persze ez mondanom sem kell, hogy azért sok ám a mindennapokban, de nem akarok panaszkodni. Addig is készülődünk, és boldogan töltjük az idei karácsonyt Istivel és a két kis Pocaklakóval, meg persze az egész családdal:)))).