Keresés ebben a blogban

Betöltés...

2015. április 5., vasárnap

Megjött!

Megjött most.... Vicces, a férjem pont kierőszakolta, hogy hazafele ugorjunk be az ügyeletes patikába tesztért. Mondtam neki, hogy majd holnap megcsinálom, ha szeretné, de nem vagyok terhes, nem érzem úgy magam, de erősködött, hogy már azért csak 15-16napja késik....hihetetlen, lehet hogy ez már egy pszihés állapot, hogy megvettem a tesztet, erre megjött. Sebaj, félreteszem, és majd elhasználom, amikor tényleg itt lesz a pocimban a kistesó! Örülök, hogy megjött, ez jó, csak most is zavar persze, hogy mi volt ez a két hét késés. Másrészt pedig....most aztán akkor már vajon ebből a ciklusból indul a long, vagy csak következőből?!?! Annyi minden járt a fejemben, és most aztán lassan dönteni, csinálni kell...
Egy biztos, kedd reggel elugrom a vérvételekre, amiket Zeke kért, illetve bejelentkezek hozzá pár héten belülre. Valahogy most el voltam ebben a még nem jött meg állapotban, valahogy beleszoktam, de most itt van, és lehet hogy mindjárt indul minden?! Persze lehet hogy még egy ciklust várunk, de majd ahogy Zeke doki mondja....egy tuti, hogy valamit akarom, hogy mondjon erre a hosszú ciklus dologra, mert ez azért nem volt épp normális! Izgi-izgi-izgi....fura ezt leírni a 12.lombik előtt, de valahogy félek, és valahogy kicsit másképp, mint máskor....mi van ha ez se sikerül?! Mi az amit még megtehetek, hogy sikerüljön?! Jó lenne újra kisbabát várni, nagyon jó! 

2015. április 1., szerda

Káosz

Totális káosz uralkodik bennem több dologgal kapcsolatosan is, és utálom ezt a helyzetet nagyon:

1. Nem jön meg már 40 napja. Utoljára a sikertelen lombik után mensiztem, azóta semmi....mi van már? Mi romlott el? Oké, hogy hosszabbak szoktak lenni a ciklusaim, de eddig max 35 naposak voltak.....Nagyon-nagyon idegesít ez. És ennek a ciklusnak az elején nézettem is hormonokat ugye, amik nagyjából rendben is voltak, csak az FSH-m volt kicsit magasabb. Kéne még egy hormonsor, meg amúgy is, jó lenne, ha megjönne már, hogy tudjuk kezdeni a dolgokat, hogy bejelentkezhessek Zekéhez, stb....de ha nem ezek miatt, akkor szimplán csak amiatt is, hogy mi van? Egy dolog miatt félek, nehogy megint az legyen, hogy egy cisztám van, és emiatt nem jön meg. Legutóbb amikor ez volt, akkor 8 hétre jött meg. És a magas FSH amúgy ugyebár utalhat erre. Ennek ellenére nem hiszem hogy ez most lehetne, hiszen ez a múltkor a metotrexat után volt, és most semmi ilyesmi nem volt, csak ugyebár egy sima lombik.....de már minden az ember eszébe jut természetesen....vicces, csak az az egy nem, hogy terhes lehetek. Persze a férjem viccelődött ezzel szerintem félkomolyan, de nem érzem annak magam, szóval ez szerintem tuti kizárva sajnos. Hát ha még egy hétig nem jön meg, akkor lehet hogy elmegyek egy ultrahangra Zekéhez, vagy valami, mert ez azért nem normális. 

2. Szerintem az előző dologgal összefüggésben van, de úgy hullik a hajam,hogy nagyon. Csomókban ott van mindenhol. Nem csak fésülködéskor, hanem amúgy is. Mindig szokott sajnos a stimulációk után, szóval tudom, hogy ez benne van a pakliban, de azért lassan vége lehetne. És szerintem, ahhoz hogy vége legyen a mensi is kellene. Így összefügg ez a kettő biztos vagyok benne....Szóval jöjjön már meg! (vagy legyek terhes...de ez amúgy a hajhullás miatt is ki van zárva most szerintem sajnos) Elkezdtem már kínomban kácium kovaföld kapszulát szedni, sokan dícsérik, hátha bejön nekem is.

3. Az inofolic. Ez is egy káosz....mert ugyebár Tűű doki legutóbbi útmutatása alapján napi 4 adagot kellene ebből innom. Oké, de persze nyilván ilyenkor hall az ember innen-onnan más információkat, hogy lehet hogy ez nem is tesz jót, sőt akár még rosszat is tehet, ronthatja a petesejt minőséget lombiknál. Na akkor most kinek higgyek?!?!?! Jaj ezek a legrosszabb helyzetek! Itt van ez a tanulmány, amiben a negatív hatásait ecsetelik, belinkelem, hátha valakit még érdekel (remélem nem haragszik érte, akitől kaptam):  http://www.rbej.com/content/10/1/52 Nem tudom, annyi tény, hogy az utolsó lombiknál most nekem sem lettek túl jók a petesejtek, legalábbis az eddigi megszokott minőséghez képest, na persze ennek számtalan más oka is lehet. Tűű doki pedig pont azzal érvelt, hogy mennyire jót tesz ez a petesejteknek, meg hogy szépen leviszi az FSHt is. Most légy okos!!!!??? 

4. És hogy ennyi még ne legyen elég elültették a bogarat a fülemben a szteroiddal kapcsolatban is. Már régóta gondolkozom ezen, mert a Bizottsági javaslatomban az áll, hogy IVIG és szteroid előkezelés mellett....de tény, hogy az is áll benne, hogy ugyanúgy, mint az előző terhességénél, na és akkor nem szedtem semmiféle szteroidot. Akkor is kérdezgettem Fülöpöt, és azt mondta nem kell, elég lesz az IVIG. Most viszont többeknek javasolja, hogy lombik előtt 3 hétig szedjenek a leszívásig, plusz ivig, és így menjenek biztosra. Na felhívtam Fülöp profot, gondoltam, hátha hajlandó lesz mondani valamit telefonon. Elkezdtem neki bemondani az eredményeimet, először mondtam, hogy 25 az NK-m, mondta, akkor kell szteroid, és IVIG nem kell, majd mondtam, hogy 107 a partner elleni reaktivitás, aztán mondta, hogy az viszont nem is sok. Kérdeztem, hogy akkor most mi van? Mert hogy a kisfiamnál nem volt szteroid, csak IVIG, de most kellene? Aztán mégegyszer elmondta, hogy kell szteroid, majd már rá akart térni, hogy akkor mennyi, majd hirtelen közölte, hogy csak nem képzelem, hogy ezt telefonban megbeszélhetem vele, ez teljesen etikátlan, és menjek el hozzá, majd kb szokásához híven rámtette a telefont. Régen megviselt ez a stílus, meg egy ilyen beszélgetés, de megedzőtem, most kb úgy hívtam fel, hogy tudtam, hogy ez lesz a vége....a baj az hogy igazán nem érzem értékelhetőnek ezt az információt amit adott. Lehet ha ma felhívnám teljesen mást mondana. Megpróbálom kedden felhívni és kérni tőle egy időpontot, amikor beszélhetünk erről pár szót....jó lenne ezt letisztázni. Persze nem örülnék a szteroid szedésnek, sőt...de ha tényleg csak ezen múlik?! Bizonytalan vagyok.....

5. Lejár az OEP engedélyem május 9-én az IVIGekre. Hihetetlen, hogy elszaladt egy év, és még nem lettem terhes. Kértem a meghosszabbítást, hogy a még engedélyezett egy IVIGet is felhasználhassam.  Remélem időben megküldik majd. 

Szóval röviden ezek vannak, ezek körül jár most az agyam, ha épp ezen jár, de azért igyekszem kikapcsolódni is most ebből az egészből. Jövő héten elutazunk hármasban Istivel a Bambarába kis wellness pancsizásra. Olyan jó lesz, nagyon várom! Csak nehogy akkor jöjjön meg ezek után pont, mert az nagyon idegesítő lenne.,... 

2015. március 24., kedd

Théta healing

"Agyunk öt különböző hullámokon mozog, ezek közül egyik az alfa, amit az agykontrollból már ismertem, a másik az a bizonyos théta, az az állapot, amikor már majdnem az alvás szintjén vagyunk, de még nem nyomott el az álom. Percekben, másodpercekben mérhető ez az állapot azok számára, akik - hozzám hasonlóan - nem tudják, hogy ezeket a hullámokat meglovagolva komoly változások érhetők el. A théta a tudatalatti küszöbe: thétában agyunk ugyanis olyan állapotban van, amikor rendkívül fogékonnyá válik a tanulásra, a gyógyításra, a rossz szokásminták, függőségek, fóbiák feloldására - mindezt sebesen; nem kell hozzá hosszú heteken, hónapokon át tartó önismereti és isten tudja miféle tréning. Elég a technika elsajátítása, a pozitív átalakulásba vetett megrendíthetetlen hit, és a változás gyorsan elérhető. 
Az agykontrollhoz hasonlóan thétába is sok gyakorlással és egy jó nagy adag kreativitással vezet az út, amihez kezdetben szükséges az oktatók segítsége, akik megannyi, szinte már unalomig ismételt szimbólum mentén rögzítik az ember elméjébe a thétába vezető utat."
Hát eléggé misztikusan hangzik ez így elsőre talán, de annyira mégsem az. Egy barátnőm beszélt rá, hogy menjek el egy hölgyhöz, aki ezzel foglalkozik, mert neki anno sokat segített. Hát elmentem, mi veszteni valóm van, max az óradíj amit fizettem ezért, de azt hiszem kijelenthetjük, hogy az lombik szinten elenyésző. Eléggé kétkedő vagyok az ilyesmikkel, de egész kellemesen csalódtam. Ami tetszik, és ami mindenképp kell, hogy el tudjam ezt egyáltalán fogadni, hogy itt nem egy ördögtől való dologról van szó, hanem imádkozhat az ember JóIstenhez, kérheti az Ő segítségét. Leginkább talán egy pszihológushoz tudnám hasonlítani, aki kérdezget, és akinek válaszolgat az ember, és mindezt úgy teszi, hogy elviekben théta állapotban van, és kéri a JóIsten segítségét a felismert dolgok megváltoztatásához. Féltem tőle, hogy nem fog ez nekem sikerülni, túl tudatos vagyok, nem tudok én lemenni holmi thétába. A hölgy viszont megnyugtatott, hogy sikerül ez mindenkinek, és nem is tudok róla, de sokszor vagyok ilyen állapotban, csak észre sem veszem. Például amikor autót vezetek egy rutin úton, és a gondolataim elszállnak teljesen máshova, és egyszer csak megérkezem, de gőzöm sincs hogy hogy kerültem ide kb, csak rutinból vezettem...na nekem ilyen sokszor van amikor anyuékhoz megyek a rakparton, ami tök unalmas, sok figyelmet nem igényel, és mindig elkalandozik a gondolatom.... szóval különböző meditációs képeken keresztül vezetve azt hiszem sikerült eljutnom ebbe az állapotba ott - mert észre sem vettem, hogy 3 órát eltöltöttem, úgy elrepült az idő. Nagyon jó érzékkel kérdezgetett a nő mindenféle dolgokat a családomról, előző kapcsolatomról, gyerekkoromról....és bizony szerintem eltalált egy-két fájó pontot, amiről nem is igazán tudtam idáig, hogy azok fájó pontok, de sokat sírtam közben. Sok mindent más szemszögbe helyeztünk, és levontunk belőle tanulságokat. Aztán remélem tényleg tanulok is ezekből, és nem csak a tudatos énem akarja ezt, hanem szépen tudat alatt is letisztulnak dolgok. Ami a fő konklúzió, és most részletekre nem szeretnék kitérni, hogy van bennem egy bizony félelem, hogy nem vagyok elég szerethető, hogy elhagynak, hogy nem figyelnek rám - és ezek miatt, hogy ez ellen küzdjek folyamatosan tökéletességre törekszem, mindig maximumon felül akarok teljesíteni, és ez az életem minden szintjére igaz. Nem tudom magam elengedni szinte sosem, és elhinni, hogy akkor is szeretnének, ha csak magam lennék, ha nem csinálnám azt a sok mindent, hogy szimplán csak magamért is szerethető vagyok. Ez amúgy úgy érzem tényleg igaz rám kicsit, most pedig ennek sok okát feltártuk, hogy miért alakult ez így ki bennem. Felhívta a figyelmemet arra is, hogy a többgyerekes család modellt is elképzeltem, felállítottam magamnak, és most hogy nem sikerül, hogy kudarcot kell szenvednem, félek, rettegek, és emiatt nagyon nehezen viselem, és már-már túlzásokba esve küzdök, hogy ne így legyen. Beszélgettünk az orvosi dolgokról is, felvázoltam nagyjából helyzetünket. Azt mondta, szerinte a kisfiamnál azért sikerült a lombik, mert akkor akkora hittel mentem bele az immunkezelés (IVIG) miatt, hogy nem is alakulhatott másképp. Érdekes, de visszagondolva, lehet benne valami. Szerinte fog sikerülni újra, ő szinte biztos benne, csak egy-két akadályt, blokkot fel kell oldanom magamban - el kell tudjam hinni újra, hogy sikerül, és lesz Istinek kistesója (szerinte amúgy egy kislányunk lesz - na ezt nem tudom miből szűrte le, de én örömmel fogadnám, bár hozzáteszem teljesen mindegy:), illetve azt is el kell hinnem, hogy nem azért szeretnek majd, mert szültem két gyereket (akkor is szerethető lennék, ha egyet sem szültem volna), hanem magam miatt, és ez nem szabad, hogy összekapcsolódjon bennem. Nem tudom igazán megfogalmazni, hogy miért, de jó élménnyel jöttem el, és azóta sokat gondolkozom az elhangzottakon. Valahogy úgy érzem vissza kell még mennem, szóval jövő hétre bejelentkeztem még egy alkalomra. Hátha ez segít...hátha ez az amit kerestem, hogy lelkileg is fel tudjak készülni, és helyreálljon bennem minden, és így tudjunk belevágni következőre!   

Tűű dokinál

Megjártam Tűű dokit a múlt héten. Nagyon aranyos és kedves volt, de őszintén nem sok újat tudott mondani. Azt mondta, hogy nem olyan rosszak az inzulinos eredmények, és ha tartom a diétát, akkor jó lesz az - szóval az Eucreas maradjon. Kiegészítésként napi 4db inofolicot írt elő...hát mondtam neki, hogy ez egy anyagi csőd lesz - erre tök rendes volt, és adott egy doboz mintát ajándékba. Azt mondta nem kell mindig ennyi, csak most a lombik előtt 1-2 hónapot, mert ez nagyon tudja javítani a petesejt minőséget. A magas FSH-ra azt mondta, hogy ez lehet a lombik miatt, vagy ne adj Isten egy ciszta miatt, mint ősszel (remélem most nem ez van), de amúgy minden hormonom szép, szóval nincs gond ezzel sem. Ezt is le tudja amúgy vinni az inofolic, és ő nem javasolja a DHAE-t. Szóval azt hagyom... Jövő hónapban is nézetek majd hormonokat, AMH-t is, pontosabban ha megjön, mert most vagyok 32. napon, de még szokás szerint semmi. Amit még javasolt az heti 2x pulzusszámnövelő sport. Én eddig bodyartoztam, na most elkezdetem újra futni is, szóval ez is meg van. És most igyekszem tényleg tartani a diétát, meg beszedni azt a 4 db inofolicot, és nem elfelejteni és csak héba hóba inni egyet. Szóval bízom benne, hogy ezek mind most nagyon rendbe tesznek mindent.
Férjem holnap megy spermiogrammra, mert Zeke előírta, hogy kell abból is friss. Szerintem ezzel minden rendben lesz, nem aggódom. Aztán ha megjönne, én is mennék a vérvételekre, és lassan majd bejelentkezem Zekéhez is....

2015. március 12., csütörtök

Két éve ilyenkor:)

Pont ma két éve, hogy hazajöttünk Istivel a kórházból, és indult az új élet!!! Mennyire csodás érzés volt:))))

Tegnap voltunk a védőnőnél kétéves státuszon: 11kg, 87,5cm az én Nagyfiam! 

Úgy élvezte a hétvégi szülinapozást, a családi bulit is, de főként persze a zsúrt vasárnap. Olyan kis meghatottan állt a tortája mögött, és élvezte ahogy neki énekelt mindenki, mosolygott, végült tapsolt - iszonyat édes volt! 

Én álmatlanságban szenvedek, borzalmas rosszul alszom már vagy 1hete. Este nem tudok elaludni, éjjel is ha felébredek nem tudok visszaaludni, reggel korán kipattannak a szemeim - és mindeközben pedig olyan fáradt vagyok. Mitől van ez?! Lassan egy zombinak érzem magam nappal....és elkezdődött a szokásos lombik utáni hajhullásom is, minden tele van a hajszálaimmal...fúj de utálom ezt!

Jövő csütin megyek Tűű dokihoz egyeztetni az eredményeimről, illetve hogy kell-e valamit módosítani a gyógyszereken vagy sem. Voltam terheléses cukron, eredmények:
Inzulin:mU/l
0perc-1,9
60perc-45,3
120perc-24,3
Cukor:mmol/l
0perc-4,6
60perc-5,8
120perc-3,7

2015. február 26., csütörtök

Újra felállni, újra előre nézni, újra megpróbálni - és újra elhinni hogy sikerülhet mégegyszer?!

Rászántam magam végre egy bejegyzésre. Nem mondom, lassan megint ott tartunk, hogy nem tudom elképzelni, hogy sikerülhet, hogy tudok terhes lenni, ha nem lenne egy kis Csodababynk bizonyítékként a sikerre, el sem hinném, hogy ez megtörténhet velünk....
Leírom, mert érdekes, és megint a tesztek megbízhatatlanságát bizonyítják: a vérvételen volt előttem egy csajszi, akinek előző nap reggel és este is negatív volt az érzékeny tesztje, megjött neki, szóval totál lemondóan ült ott, és mégis 100-as hcgje volt!!! Szóval van ilyen is...sajnos nem velem történt.

Zeke doki nagyon kedves volt, egész sok időt is szánt rám, hogy átbeszéljünk mindent. Persze sok újat nem hallottam, de nem is vártam a 11. lombik után. Azt mondta lassan közelítünk a bmc-s rekorderek közé, de legalább nekünk van már egy gyerekünk! Elmondta, hogy szerinte a lombik gyógyszerek miatti aggódás felesleges, ezt István kérdezte tőle. Azt mondta úgy látja, hogy jól regenerálódok, rendben van mindenem, és persze egy korábbi klimax esetleg benne van a pakliban, de amúgy szerinte nincs ok különösebb aggodalomra a sok hormon miatt. Szerinte fontos a fokozotabb kontroll persze onkologiaiilag is esetleg hosszútávon, de igazán szerinte nem lesznek nálam mellékhatások. Ezt fontos volt tudnunk, és jó volt ezt hallani, hogy nyugodt szívvel merjük folytatni a dolgokat. Mert persze rögtön közöltük vele, hogy feladni nem szeretnénk, küzdünk tovább a kistesóért.
Érdekes volt amit a PGS-ről mondott, ez ugye az embriók genetikai screeningje. Nem tudom, hogy ezt itthon csinálják-e , talán a Versysben, de sok helyen biztos nem, csak a PGD megy. Ennek az a lényege ugye a PGDvel szemben, hogy nem konkrét genetikai betegség miatt szűri az embriókat, hanem megvizsgálja őket általánosságban, sikertelenségbe fulladt IVFek esetén. Elmesélte hogy egy betege megcsináltatta, és 18 embrióból egy azaz egy volt megfelelő, a többi nem ment át a PGS-en. Mondta, hogy természetes ciklusokban is sok ilyen van, hogy elindul valami, aztán mégsem lesz belőle semmi, max 1-2napot csúszik a mensi, nem is tud róla az ember, na ilyenkor sokszor egy ilyen nem tökéletes embrió indul útnak, majd a természet szelektál. A lombiknál ez nyilván hatványozottan lehet jelen, mivel ez ugye a természet megerőszakolása valahol.... Ez érdekes dolog, bár hasznát esetemben nem tudom látom e, mert hát végülis előbb utóbb minden létrejött embriónak adunk esélyt, beültetik őket, szóval persze, kudarcoktól így megkímélődhet az ember, de amúgy rengetegbe kerül, és hát max időt spórolhatnánk vele végső soron.
Ami konkrétan rám vonatkozik: április-májusban indulnánk a következő körrel. Addig kell pár friss vizsgálat, amit amúgy nem is bánok, és akkor előtte persze egyeztetünk a pontos menetről, de a terv szerint a teljes IVIGgel fűszerett kört akarjuk, olyat amiből Isti is lett, és amiből reméljük most kistesó is lesz. 

Ami a lelki részét illeti, az hogy mennyire szar a kudarc már nem is írom, az hogy mennyire szar, hogy Isti 2.szülinapjára mi tesót terveztünk, és még terhes sem vagyok...nem megyek bele, mert rengeteg mindent tudnék írni, panaszkodni, és keseregni.... Amit mégis kiemelek, hogy most a legnehezebben az érint, hogy legközelebb ha április-májusban indulunk akkor júniusban lesz reális esélyem izgulni egyáltalán azon hogy esetleg sikerült-e, és ez még rohadt messze van, és csak mennek a hónapok, születnek sorban a gyerekek akikkel a barátok ennél vagy annál vagy amannál a sikertelen lombikunknál lettek terhesek, és ezek is csak arra figyelmeztetnek folyton, hogy megy az idő, megy az idő és még mindig semmi. Már több mint egy éve újra ez az életünk egyik fontos meghatározója, ehhez igazítunk utazást, programot, munkát meg minden egyebet....hála az Égnek persze hogy van EGY fontosabb meghatározó, Isti, különben belezakkannánk. Szóval a kényszervárakozás nagyon nem esik jól...de igyekszem kihasználni, és ez idő alatt jobban felkészülni, hogy legközelebb sikerüljön! Isti előtt ilyenkor kezdtem bele a nalíni jógába. Most is szükségem van valami hasonló testi-lelki kapaszkodóra, nagyon kell valami, mert úgy érzem hogy most becsuktam a kudarcot magam mögött, nem foglalkozom vele, de nehéz becsukva tartani, néha kitör, és félek egyszer nehogy nagyon kitörjön....jó lenne valami, ahol kicsit fel tudom dolgozni, más szemszögből ránézni,erőt meríteni. Nagy szükségem lenne erre, és remélem nagyon gyorsan megtalálom mi segíthet. Nalíni nem indul mostanság, így valami más után kell néznem...de gyorsan, mert nagyon kell ez nekem!!! 

Múlt szombaton amúgy meg is jött, legalább ez gyorsan ment. Elmentem ciklus eleji hormonsorra, és persze jövő hónapban is elmegyek egyre, de aminek nem örülök, az a 13-as FSH. Ez nagyon sok:(. A többi dolog rendben, de ez mi?!?! Volt már mondjuk nekem 10 körül régebben is, de most meg 13?! Nem tudom ez esetleg még a múlt havi stimuláció kihatása lehet, de jövő hónapban is nézetek, szóval majd kiderül. Azt hiszem viszont elkezdek komolyabban DHAE-t szedni, eddig csak az omega 3-ba építettem szedtem, ez talán segíthet levinni. Lehet, hogy ez oka esetleg a kevesebb sejtnek, vagy nem jó embrióknak? Esetleg van valakinek bevált forrása DHAE-re? Már kinéztem egyet, de várom a javaslatokat, ha esetleg van tippetek! Amúgy jövő héten elmegyek egy inzulinrezisztenciára is, mert azt is rendben szeretném tudni, és ha kell akkor esetleg az Eucreast amit szedek le is cserélném...de ezt majd meglátjuk az eredmények függvényében. Most van időm ugye ilyesmire, szóval gyorsan rendbe kell szedni mindent, módosítani a gyógyszereken ha kell, hogy mire kezdünk tökéletesen be legyen állítva minden. Csak valahogy a lelki részét is tudjam rendbe tenni addigra...

És akkor írok kicsit arról, aminek, pontosabban akinek köszönhetem, hogy fel tudok állni minden ilyen kudarc után, és tudok mosolyogni, önfeledten nevetni. Hát persze, Isti:)))-szóval jövő héten 2éves lesz! Felfoghatatlan, hogy rohan az idő, úgy emlékszem a két évvel ezelőtt bennem ilyenkor kavargó dolgokra...vajon anyukám is így emlékszik mi volt 32-33éve?! Olyan tényleg igazi nagyfiú már ez a kétéves kor. Megint elmondhatjuk rengeteg minden történt a kis életében ezalatt az egy év alatt. Komolyan mondom folyton csak elképedek milyen ügyes, milyen jól kommunikal, beszél, énekel folyamatosan Isti. Nagyon szórakoztató Vele lenni, folyton viccel, mókázik, na és persze élvezi, hogy mindezeken együtt mulatunk. Hihetetlen érzésvilága is van, nagyon finoman és kedvesek játszik kisbabákkal - szerintem csodás nagytestvér lesz belőle (remélem hamarosan). Nem tagadom, hogy nem volt most 1-2olyan alkalom hogy előtte fakadtam sírva, pedig próbálom ezt kerülni. Ilyenkor mindent abbahagy, bármit is csináljon, odaszalad, és mondja hogy Mama, mi az? Mi az? És közben simogat....és tényleg látom rajta, hogy aggódik és segíteni szeretne, vígasztalni. Elolvadok Tőle, persze ilyenkor aztán a szomorú sírásom átcsap a meghatottsági sírásba, hogy hogy lehet egy kétévesbe ennyi szeretet és ennyi együttérzés?!?!? Végül pedig mindig mosolyba és rengeteg pusziba fullad egy ilyen alkalom - és ez olyan jó!! A férjemen is azt látom, hogy egyre jobban és jobban élvez minden percet vele, már nem csak egy kisbaba a fia, hanem egy kis társ is, és ez teljesen új minőségbe helyezi a kapcsolatukat megint! Szóval minden együtt töltött perc egy csoda, és olyan nagyon boldog vagyok, hogy lassan két éve ennek a csodának a részesei vagyunk!!!! Nem adom fel a reményt, hogy mégegyszer sikerülhet, és talán a JóIsten mégegyszer megajándékoz minket egy ekkora boldogsággal!

2015. február 20., péntek

:((((

Nem sikerült:((
Most ennyi....majd ha összeszedtem magam jövök hosszabban is.....lényeg hogy májusban újra megyünk!