Keresés ebben a blogban

Betöltés...

2015. február 26., csütörtök

Újra felállni, újra előre nézni, újra megpróbálni - és újra elhinni hogy sikerülhet mégegyszer?!

Rászántam magam végre egy bejegyzésre. Nem mondom, lassan megint ott tartunk, hogy nem tudom elképzelni, hogy sikerülhet, hogy tudok terhes lenni, ha nem lenne egy kis Csodababynk bizonyítékként a sikerre, el sem hinném, hogy ez megtörténhet velünk....
Leírom, mert érdekes, és megint a tesztek megbízhatatlanságát bizonyítják: a vérvételen volt előttem egy csajszi, akinek előző nap reggel és este is negatív volt az érzékeny tesztje, megjött neki, szóval totál lemondóan ült ott, és mégis 100-as hcgje volt!!! Szóval van ilyen is...sajnos nem velem történt.

Zeke doki nagyon kedves volt, egész sok időt is szánt rám, hogy átbeszéljünk mindent. Persze sok újat nem hallottam, de nem is vártam a 11. lombik után. Azt mondta lassan közelítünk a bmc-s rekorderek közé, de legalább nekünk van már egy gyerekünk! Elmondta, hogy szerinte a lombik gyógyszerek miatti aggódás felesleges, ezt István kérdezte tőle. Azt mondta úgy látja, hogy jól regenerálódok, rendben van mindenem, és persze egy korábbi klimax esetleg benne van a pakliban, de amúgy szerinte nincs ok különösebb aggodalomra a sok hormon miatt. Szerinte fontos a fokozotabb kontroll persze onkologiaiilag is esetleg hosszútávon, de igazán szerinte nem lesznek nálam mellékhatások. Ezt fontos volt tudnunk, és jó volt ezt hallani, hogy nyugodt szívvel merjük folytatni a dolgokat. Mert persze rögtön közöltük vele, hogy feladni nem szeretnénk, küzdünk tovább a kistesóért.
Érdekes volt amit a PGS-ről mondott, ez ugye az embriók genetikai screeningje. Nem tudom, hogy ezt itthon csinálják-e , talán a Versysben, de sok helyen biztos nem, csak a PGD megy. Ennek az a lényege ugye a PGDvel szemben, hogy nem konkrét genetikai betegség miatt szűri az embriókat, hanem megvizsgálja őket általánosságban, sikertelenségbe fulladt IVFek esetén. Elmesélte hogy egy betege megcsináltatta, és 18 embrióból egy azaz egy volt megfelelő, a többi nem ment át a PGS-en. Mondta, hogy természetes ciklusokban is sok ilyen van, hogy elindul valami, aztán mégsem lesz belőle semmi, max 1-2napot csúszik a mensi, nem is tud róla az ember, na ilyenkor sokszor egy ilyen nem tökéletes embrió indul útnak, majd a természet szelektál. A lombiknál ez nyilván hatványozottan lehet jelen, mivel ez ugye a természet megerőszakolása valahol.... Ez érdekes dolog, bár hasznát esetemben nem tudom látom e, mert hát végülis előbb utóbb minden létrejött embriónak adunk esélyt, beültetik őket, szóval persze, kudarcoktól így megkímélődhet az ember, de amúgy rengetegbe kerül, és hát max időt spórolhatnánk vele végső soron.
Ami konkrétan rám vonatkozik: április-májusban indulnánk a következő körrel. Addig kell pár friss vizsgálat, amit amúgy nem is bánok, és akkor előtte persze egyeztetünk a pontos menetről, de a terv szerint a teljes IVIGgel fűszerett kört akarjuk, olyat amiből Isti is lett, és amiből reméljük most kistesó is lesz. 

Ami a lelki részét illeti, az hogy mennyire szar a kudarc már nem is írom, az hogy mennyire szar, hogy Isti 2.szülinapjára mi tesót terveztünk, és még terhes sem vagyok...nem megyek bele, mert rengeteg mindent tudnék írni, panaszkodni, és keseregni.... Amit mégis kiemelek, hogy most a legnehezebben az érint, hogy legközelebb ha április-májusban indulunk akkor júniusban lesz reális esélyem izgulni egyáltalán azon hogy esetleg sikerült-e, és ez még rohadt messze van, és csak mennek a hónapok, születnek sorban a gyerekek akikkel a barátok ennél vagy annál vagy amannál a sikertelen lombikunknál lettek terhesek, és ezek is csak arra figyelmeztetnek folyton, hogy megy az idő, megy az idő és még mindig semmi. Már több mint egy éve újra ez az életünk egyik fontos meghatározója, ehhez igazítunk utazást, programot, munkát meg minden egyebet....hála az Égnek persze hogy van EGY fontosabb meghatározó, Isti, különben belezakkannánk. Szóval a kényszervárakozás nagyon nem esik jól...de igyekszem kihasználni, és ez idő alatt jobban felkészülni, hogy legközelebb sikerüljön! Isti előtt ilyenkor kezdtem bele a nalíni jógába. Most is szükségem van valami hasonló testi-lelki kapaszkodóra, nagyon kell valami, mert úgy érzem hogy most becsuktam a kudarcot magam mögött, nem foglalkozom vele, de nehéz becsukva tartani, néha kitör, és félek egyszer nehogy nagyon kitörjön....jó lenne valami, ahol kicsit fel tudom dolgozni, más szemszögből ránézni,erőt meríteni. Nagy szükségem lenne erre, és remélem nagyon gyorsan megtalálom mi segíthet. Nalíni nem indul mostanság, így valami más után kell néznem...de gyorsan, mert nagyon kell ez nekem!!! 

Múlt szombaton amúgy meg is jött, legalább ez gyorsan ment. Elmentem ciklus eleji hormonsorra, és persze jövő hónapban is elmegyek egyre, de aminek nem örülök, az a 13-as FSH. Ez nagyon sok:(. A többi dolog rendben, de ez mi?!?! Volt már mondjuk nekem 10 körül régebben is, de most meg 13?! Nem tudom ez esetleg még a múlt havi stimuláció kihatása lehet, de jövő hónapban is nézetek, szóval majd kiderül. Azt hiszem viszont elkezdek komolyabban DHAE-t szedni, eddig csak az omega 3-ba építettem szedtem, ez talán segíthet levinni. Lehet, hogy ez oka esetleg a kevesebb sejtnek, vagy nem jó embrióknak? Esetleg van valakinek bevált forrása DHAE-re? Már kinéztem egyet, de várom a javaslatokat, ha esetleg van tippetek! Amúgy jövő héten elmegyek egy inzulinrezisztenciára is, mert azt is rendben szeretném tudni, és ha kell akkor esetleg az Eucreast amit szedek le is cserélném...de ezt majd meglátjuk az eredmények függvényében. Most van időm ugye ilyesmire, szóval gyorsan rendbe kell szedni mindent, módosítani a gyógyszereken ha kell, hogy mire kezdünk tökéletesen be legyen állítva minden. Csak valahogy a lelki részét is tudjam rendbe tenni addigra...

És akkor írok kicsit arról, aminek, pontosabban akinek köszönhetem, hogy fel tudok állni minden ilyen kudarc után, és tudok mosolyogni, önfeledten nevetni. Hát persze, Isti:)))-szóval jövő héten 2éves lesz! Felfoghatatlan, hogy rohan az idő, úgy emlékszem a két évvel ezelőtt bennem ilyenkor kavargó dolgokra...vajon anyukám is így emlékszik mi volt 32-33éve?! Olyan tényleg igazi nagyfiú már ez a kétéves kor. Megint elmondhatjuk rengeteg minden történt a kis életében ezalatt az egy év alatt. Komolyan mondom folyton csak elképedek milyen ügyes, milyen jól kommunikal, beszél, énekel folyamatosan Isti. Nagyon szórakoztató Vele lenni, folyton viccel, mókázik, na és persze élvezi, hogy mindezeken együtt mulatunk. Hihetetlen érzésvilága is van, nagyon finoman és kedvesek játszik kisbabákkal - szerintem csodás nagytestvér lesz belőle (remélem hamarosan). Nem tagadom, hogy nem volt most 1-2olyan alkalom hogy előtte fakadtam sírva, pedig próbálom ezt kerülni. Ilyenkor mindent abbahagy, bármit is csináljon, odaszalad, és mondja hogy Mama, mi az? Mi az? És közben simogat....és tényleg látom rajta, hogy aggódik és segíteni szeretne, vígasztalni. Elolvadok Tőle, persze ilyenkor aztán a szomorú sírásom átcsap a meghatottsági sírásba, hogy hogy lehet egy kétévesbe ennyi szeretet és ennyi együttérzés?!?!? Végül pedig mindig mosolyba és rengeteg pusziba fullad egy ilyen alkalom - és ez olyan jó!! A férjemen is azt látom, hogy egyre jobban és jobban élvez minden percet vele, már nem csak egy kisbaba a fia, hanem egy kis társ is, és ez teljesen új minőségbe helyezi a kapcsolatukat megint! Szóval minden együtt töltött perc egy csoda, és olyan nagyon boldog vagyok, hogy lassan két éve ennek a csodának a részesei vagyunk!!!! Nem adom fel a reményt, hogy mégegyszer sikerülhet, és talán a JóIsten mégegyszer megajándékoz minket egy ekkora boldogsággal!

2015. február 20., péntek

:((((

Nem sikerült:((
Most ennyi....majd ha összeszedtem magam jövök hosszabban is.....lényeg hogy májusban újra megyünk!

2015. február 19., csütörtök

Megint negatív:(

Köszönöm, hogy próbáljátok tartani bennem a lelket, és drukkoltok!!
Sajnos ma is negatív:(((( - a vérvétel lesz persze a tuti, és hát hátha....de szép lenne! De nem merek, nem is akarok túl bizakodni, így is elég nagy a koppanás megint....az elmúlt egy hétben két újabb barátnő, ismerős lett terhes, persze első próbálkozásra sikerült nekik - és nem irigykedek vagy ilyesmi, hiszen nekem is itt van Isti, de fel nem foghatom, hogy nekünk ez miért ilyen nehéz?? Miért tűnik újra szinte lehetetlennek?? Leszek vajon mégegyszer újra boldog kismama?? 
Most Isti szülinapjára készülve néztem át az elmúlt év videoit, és annyira csodálatos mennyit fejlődött, mennyi minden történt a kis életében ez alatt, tavaly még egy mászó kisbaba volt, most meg egy beszélő-futó-nevető-viccelő kisfiú! Olyan jó lenne mégegyszer megélni ezeket majd egy tesó mellett is! Olyan jó lenne látni, ahogy együtt játszik Isti a kistesójával! Amikor az első gyerekért küzdöttünk sosem gondoltam volna, hogy a másodikért is ugyanolyan sírós, kemény küzdelem vár ránk, és hogy az ember ezt is ugyanúgy akarja, vagy lehet hogy mégjobban, mert már tudja tapasztalatból hogy tényleg mekkora csoda egy bébi! Kérlek édes Istenem add, hogy csoda történjen holnapra, és legyek újra terhes!!!!

2015. február 18., szerda

Teszt:(

Csináltam tesztet. Lehet nem kellett volna. Féltem tőle, féltem hogy elveszi a reményt. Kivételesen a férjem is részt vett, jött, fogta a kezem, és együtt izgultunk. Valahogy a teszt csinálásnál eddig sosem voltunk együtt. Így persze könnyebb volt...vagy lehet hogy épp nehezebb?! Mert már csak miatta is úgy szerettem volna ha sikerül, és két csíkot láthatunk! Nem volt két csík, se halványan, se sehogy. Egy nyamavdt csík, bárhogy is néztem. Pedig ma már mutatnia kellett volna valamit.....persze az is lehet hogy nem, hiszen nyáron se mutatott. Annyiszor eszembe jut, hogy annak sikerülnie kellett volna, pont most a következő hetekben kéne szülnöm....de szép is lehetett volna! Azért eléggé elkenődtem....most persze elolvashatnék ezer sikertörténetet, hogy nem mutatta ki és mégis sikerült, nyáron azt hittem én is ide tartozok majd....na nem is pazarlok erre több szót...holnap reggel is csinálok egyet. Imádkozom, hogy addigra csoda történjen, mást már úgyse tehetek!!!!! 

2015. február 16., hétfő

Izgulós szakasz

És akkor most ott tartunk, hogy a szokásos izgulós bejegyzés jön. Megint ugyanúgy telnek a napok, hol ilyen a kedvem, hol olyan. Próbálok sokat pihenni, és most a férjem is rengeteget segít ebben, azt érzem, hogy nagyon nagyon szeretné ő is most a sikert - ennyire már régen éreztem rajta ezt. Talán a tesóért való küzdelem során még nem is. Sajnos a has feszülésem szombat óta eltűnt, addig nagyon fel volt keményedve, de mostanra ez lement, és nem igazán feszül sajnos, pedig én mindig azt várom, Azt akarom, mert anno Istinél így volt, és ezért ez egy kis kapaszkodó lehetne. A mellfeszülésről nem is írok, amúgy nem nagyon van, de ezt már számba sem veszem, mert decemberben tökre azt éreztem, hogy feszül, aztán semmi nem lett ugye, szóval ez becsapós. Tudom persze nem kell feltétlen érezni valamit, de Istinél igenis azért éreztem, a légszomj, és az óriásira keményedett has, az igenis egy jel volt, ha nem is mertem elhinni akkor, hogy ez jelenthet valamit. Na most ezt visszaolvasva az derül ki, hogy épp egy kicsit negatív hangulatban vagyok....de igyekszem gyorsan változtatni ezen, és pozitív maradni - sikerülnie kell! Csodajó lenne, Istiből olyan tündéri kis báty lehetne, és lesz is, legalábbis imádkozom érte folyton..............
Pénteken lesz a vérvétel, szóval még jópár nap. Szerintem most fogok tesztet csinálni. Bár utálom a teszteket, de ennek ellenére lehet hogy csinálok, mert azt a borzalmas várakozást a BMC-ben a vérvételi eredményre, na azt lehet hogy még jobban utálom. Persze tudom, nyáron csináltam, és semmit nem mutatott, aztán mégis volt hcg. Hülye tesztek...de hátha most csoda lesz, és már itthon pozitívat mutat, és hátha már úgy mehetek oda, hogy tudom, hogy van valaki odabent!
Drukkoljatok nekünk kérlek!!!!!

2015. február 11., szerda

Még egy babyt kaptam:)

Csak 1 baby maradt mára, azt visszateszik hamarosan....remélem ebben a háromban ott van a kistesó, most kicsit megint aggódom, hogy miért így alakulnak a dolgok, meg hogy sikerülni fog-e?! Azért arra számítottam, hogy mára még minimum kettő babóca lesz. Próbálok nem ezen rágódni, és hinni ebben a háromban, de hazudnék ha nem jutna eszembe a kérdés, hogy most miért így alakult?!?! 
Sajnos fotót nem tudtunk csinálni, sőt megnézni sem a picikéket, mert elromlott a gép. Ha belőlük lesz a kistesó, majd számonkérheti rajtam, hogy mi az hogy a bátyusról van ilyen kép, róla meg nincs:)
A férjem most úgy érzem nagyon akarja ezt. Most érzem rajta ezt először mióta a tesóért küzdünk. Vigyáz rám mint egy hímestojásra:). Jól esik nagyon, és nagyon sok erőt is ad, meg hitet, hogy sikerülni fog - de persze félek is ugyanakkor, nehogy nagyot koppanjunk megint, mindketten. De tűnjetek el negatív gondolatok, örülök annak ami van, három csodaszép baby a pociban, és imádkozom, hogy legalább egy maradjon is még 9hónapra!!!!!

2015. február 9., hétfő

5 szépséges embrió, és ketten már odabent!

Mind az 5 pindurka szuperül van, és szépen fejlődött!!! Úgy örülök, és megkönnyebbültem.... Köszi, hogy drukkoltatok!
Most visszakaptam kettőt, hogy biztosra menjünk, a maradék hármat fejlesztik tovább, és reméljük szerdán újabb transzfer;)). A biológusunk, Rita tanácsa alapján inkább erre a frissre összpontosítunk, mert ez szokott beválni nálunk, a fagyasztottak nem annyira. Tény, eddig 5 frissből 3x történt valami, és lett egy babó is, és 5 fagyiból semmi. Na majd remélem most a 6.frissből itt lett az újabb baba:).
Arra hogy mi az oka annak, hogy most ilyen volt a megtermékenyülés, nem tudtak mit mondani. Lehet petesejt minőség vagy akár sperma miatt is. Mindegy, a lényeg, hogy 5en jól vannak, kettő pedig már a legjobb helyen, a pocimban van! Izgalommal várom a szerdát is persze, de mostmár kismama vagyok - jaj csak az is maradjak!