Keresés ebben a blogban

Betöltés...

2015. január 22., csütörtök

Túl az abrázión, gyógyszerek kiváltva

Túl vagyok rajta. Nagyon sokat kellett várnom, mert altatóorvos megint sehol nem volt. Már jöttek kérdezni, hogy mit szólnék ha nem aludnék...na mondtam, hogy köszönöm, az egyszer elég volt, inkább várjuk meg. Persze tiszta ideg voltam, hogy mi lesz. Végül délben kerültem be, de volt altatás, és minden simán ment. Mire magamhoz tértem a férjem is beért legalább, így nem voltam egyedül végig:). 
Zeke doki felírt mindent, vasárnaptól startolunk:
150 gonal-f
1 pergoveris
1clexane
1/2 gonapeptyl
Ez megy hétfőig, illetve ha csütörtök fele már nagyon feszülne a hasam akkor lecsökkenthetem a gonalt 125-re vagy 100-ra. A multkori stimu is pont így ment kb....de még kielemzem azért. 
Kiváltottuk a cuccot, ez most 140.000,-Ft volt, a gonapeptyl a multkor 70. Szóval eddig 210-nél járunk. Csak hasson!!! Nem olyan durva a vérzésem, kíváncsi vagyok lesz e elkülöníthető menstruáció ebből, de nem hiszem, mert pont ma-holnap jönne meg. 
Örülök, minden letisztázva, tüszők hamarosan beindulnak, és bízom benne, hogy köztük lesz a kistesó petesejt végre. Szombaton meg indulunk síelni!!!! De jó lesz:))))

2015. január 21., szerda

Holnap abrázió - és utazunk síelni:)

Holnap megcsinálja Zeke doki a kaparást. Bementem ma hozzá, hogy személyesen átbeszéljünk mindent. Nagyon kedves volt, és bár még nem jött meg, de legutóbb ugyanez volt, és amúgy szerintem pont holnap meg is jönne, úgy érzem. Sajnos ez kicsit hirtelen megint, így István nem tud jönni velem. De ezen már nem akadok fent:)
Szóval holnap reggel nyolcra megyek, és ha minden igaz most lesz altatóorvos is, legalábbis ezt ígérték.
A stimuláció vasárnap indul majd, holnap tudok majd pontosabbat. Mindenesetre Zeke doki azt mondta, hogy már jól ismeri mire hogy reagálok, így elég ha első UHra 2-án megyek majd, így el tudunk utazni síelni!!!! Nagyon örülök, tök jó kis kikapcsolódás lesz ez most még előtte, feltöltődünk, kisimulnak az idegeink, és így szuper helyet készítünk elő a kistesónak. Persze kint végig szurizom majd magam, de az semmiség.  Isti is jön velünk, na meg nagyszülők is, szóval lesz segítség, de úgy gondolom idén már nagyon fogja élvezni ő is a dolgokat, szánkózást, hóemberépítést...
Február 2-án kapom a lipidet és megyek az Uh-ra. Utána meg remélem hamarosan újra kismama leszek!!! Örülök, hogy végre látom az időtervet magam előtt, annyira idegesített eddig ez a bizonytslanság, most megnyugodtam, csináljuk, és reménykedünk:))). 
Hihetetlen amúgy hogy szinte nem is izgulok egyáltalán a holnap miatt. Régebben azért mindig aggódtam, hogy altatás, meg stb...őrület, hogy mindenhez hozzá lehet szokni....de bízom benne, hogy most utoljára futjuk ezt a kört - és tesó lesz belőle. 
Azért gondoljatok rám holnap, ha tudok, hogy minden rendben menjen!

2015. január 14., szerda

Walentini terhességi teszt - sose vegyetek ilyet!

Két tesztet vettem ma reggelre. Az egyik negativ, ahogy várható is volt sajnos. A másik, az ominozós tegnapi pozitív tesztből még egy, Walentini márkájú - na ma reggel semmit de semmit nem mutatott, még kontrollcsíkot sem! Szóval egy kalap szar, egy óriás kalap!!! Jobb lett volna ha tegnap is ez történik, ahelyett, hogy hiú reményeket ébreszt a fals pozitív eredmény. Ilyen tesztet ne vegyetek, pénzkidobás! 

Terhességi teszt - elegem van belőlük!

Ma reggel csináltam egy tesztet, mert István kérdezte, hogy mi van ha terhes vagyok, és most arra rányomjuk a gonapeptylt. Vett is tegnap valami Walentini nevű 10-es érzékenységűt. Reggel megcsinálom, erre pozitív lett. Nem időn túl, azonnal, és persze halványabb a vonal, mint a kontrollcsík, de egyértelmű. Teljes elképedtem, biztos negatívra készültem. Gyorsan kirohant István mégegy tesztért, Clearblue 25-ös volt, az negatív lett. Persze bíztattam magam, hogy második pisi, sőt alig tudtam már pisilni... Bejelentkeztem hcgre. A Bálint Analitikába mentem végül, ott gyorsak, és tudtak fogadni, és kedvesek. 1-re meglett az eredmény, ami egy iszonyat hülye formátumban volt, nem volt egyértelmű, hogy 1 vagy 5-e?! Megakartam nézni, erre pont hívott István, neki is átküldtem. Ő rögtön mondta, hogy 5, és hívjam Zekét, hogy mi lehet ez.... Hívtam, fel is vette, kedves volt, mondta hogy pénteken menjek be kontrollra, ez nem rossz, hátha sikerült spontán, addig pedig hagyjam a gonapeptylt. Nem hagyott nyugodni ez az 5, olyan hülye eredmény ez, felhívtam a labort. Persze rosszul olvastuk, vagyis összecsúsztak a sorok a mailben, és az eredmény 1,azaz negatív! Egy 10perc leforgása alatt ki voltam hogy csak 5a hcg, majd már szomorkodtam hogy annyi se, mert az is jobb lett volna a semminél. De úgy összességében is, miért kellett ez????????? Miért történik velünk mindig valami őrület, ha tesztről van szó??????? Jó volt az a pár perc amíg reménykedhettünk, nem mondom! Jó volt azt hinni csoda történt! Jó volt elhinni, hogy csak úgy spontán! De most, hogy tudom hiábavaló remények voltak ezek, megint csak az élet fura játéka, hogy produkál egy pozitív tesztet, aztán nem is vagyok terhes....ki vagyok. Minek kellett ez? Nem mondom, hogy nagyon beleéltem volna magam, mert nem ilyen vagyok már ennyi kudarc után, de hát azért csak el akarja hinni az ember, amit lát....még Zeke is tuti idiótának néz majd, hogy mit hivogatom....olyan jó lett volna ha nem téved ez a szaros teszt! Felháborító, hogy ilyesmi megtörténik, mindenhol azt hallani, hogy fals pozitív nincs, csak fals negatív....na most bebizonyítottuk, hogy van. Na nyilván eszembe jutott, hogy mi van ha a vérvétel téved?!-de persze tudom, hogy ez tök irreális. Legalább annyira, mint, hogy 26.napon legyen egy pozitív tesztem, vagyis hogy ez azt is jelentse hogy terhes vagyok....az csoda lett volna - semmenyire nem gondoltam erre amikor reggel lepisiltem azt a pálcát, aztán két csík lett, és már magával is ragadott a csoda lehetősége. A realitás ilyenkor eltűnik, mert hinni akarok benne, azt akarom, hogy valóság legyen. Aztán megkapom az emailt, és még akkor is sikerül valami véletlen miatt rosszul olvasni az eredményt?! Hát miért szórakoznak velünk???? Türelemmel elfogadtuk, hogy nem könnyű másodjára sem az utunk, csináljuk, nem adjuk fel, hiszünk benne, eszerint éljük az életünket, már szinte örülünk, hogy elindult a gonapeptyl, élvezettel vesszük az injekciókat, mert ez egy újabb esélyhez visz minket - de hogy egy ilyen rossz vicc áldozatai legyünk......persze minek kell nekünk tesztelni, ugye? De hát ilyenek vagyunk, bízunk a csodában az utolsó utáni pillanatig..... - és hazudnék, ha biztos ami biztos alapon holnap reggel nem csinálnék még egy utolsó tesztet....tudjátok a REMÉNYHAL

2015. január 13., kedd

BUÉK! - a mai nappal startolunk egy long protokollal

Idén még nem is írtam, szóval először is Mindenkinek nagyon boldog, álombeteljesülős újévet kívánok!
A karácsonyunk és a szilveszterünk szuperül telt. Isti nagyon élvezett mindent, a karácsonyfát, az ajándékokat, és szilveszterkor pedig a többi gyerekkel együtt játszadozást.Mondanom sem kell, hogy egyértelműen Istiről szólt az egész ünnep, de ő persze élvezte, hogy főszerepben lehet. Készítettünk minden családtagnak egy kézlenyomatos díszt ajándékba, és Isti olyan cukin osztogatta ki azokat Szent este :), és még annyi minden ilyen megható pillanat volt, el sem tudom sorolni. De a legeslegszebb ajándékom az volt, amikor odajött hozzám, és azt mondta csak úgy, hogy szeretlek..........most először önállóan.........és nekem...........teljesen elolvadtam.............
Újév első hetében pedig elutaztunk a Bambara Hotelbe. Ezt vettük egymásnak karácsonyra. Olyan nagyon jó volt! Szuper a hely, és bár nem olcsó, most kifogtunk egy 45%-os kuponos kedvezményt. Isti 3 napig, amíg ott voltunk olyan mosollyal az arcán közlekedett, hogy elképesztő. De hát tényleg nagyon jó volt, csomót pancsiztunk, néztük a kis szurikátákat, Isti életében először szánkóztunk a parkban (mert ott volt hó!), játszóházaztunk, aztán másik játszóház, este babadiszkó......remek gyerekprogramok, de mindeközben a felnőtt szolgáltatások is profik: szaunák, masszázs, koktélok:). A fürdést élvezte, ki sem akart jönni  a vízből, Istvánnal olyan jól eljátszottak, ugráltak, pancsoltak. Annyira jó volt az egyik játszóház is, az a tipikus labdák közé becsúszós hely, és alig voltak rajtunk kívül, így én is felmásztam Istivel, és együtt csúsztunk le! Még sosem csúsztam ilyen golyók közé, hát szuper volt, különösen, hogy mindezt a kisfiammal tehetem meg. És közben úgy nevetett rajtam, hogy én is csúszok - nagyon önfeledt és boldog pár nap volt. 
Hazafele az autópályán már sajnos visszaköltözött a gyomorgörcs, mert tudtam, hogy indulunk, startol az újabb lombik. 
Tegnap este voltam Zeke dokinál, akkor voltam a 24. napon. Fel is írt 3 doboz Gonapeptylt, amit 60.000, - Ftért sikerült is kiváltanom, és ma már be is adtuk az elsőt. Jövő héten fog megjönni szerintem, akkor hívom Zekét, és megcsináljuk a kaparást, utána pedig indulnak a hormonok..........remélem sikerrel járunk és az idei év meghozza nekünk Isti kistesóját!

Még nem is írtam róla, de a múltkori sikertelenség után úgy döntöttem beadatom a jelenleg Gynevac helyett kapható Gynatren injekciót. Mikor terhes lettem Istivel, az előtt is kaptam, és valahogy én hiszek benne, hogy nekem az is segített. Sosem fog kiderülni, hogy min múlott, de beszéltem Lázár doktornővel, aki szokás szerint nagyon aranyos volt, és hosszasan megbeszéltünk mindent. Holnap már a 3. injekciót fogjuk kapni, 5 alkalmas ez is. Sajnos sokkal drágább mint a gynevac volt, ez így kettőnknek 80.000, - Ft, és Németországból kellett behozatni. Eljárunk beadatni Lázár doktornőhöz, ami nem épp kellemes, mert nincs közel, de talán így a legegyszerűbb. Pont befejezzük a kúrát szerintem mire jön a beültetés, szóval remélem segíteni fog!!! Mindenesetre így legalább úgy érzem, hogy mindent megtettem.

Dilemmázok még azon is, hogy most immunkezelést adassak-e be. Bízom benne, hogy még hat az előző IVIG, hiszen 3 hónapon belül leszünk, ami nagyon pozitív. De ezek ellenére hajlok arra, hogy egy lipidet beadatok. Még gondolkozok, és egyeztetek ez ügyben, de azt hiszem hogy ezzel csak segíthetek a dolgon.

2014. december 24., szerda

2014. december 17., szerda

:(

Köszönöm, hogy drukkoltatok és gondoltatok ránk, sajnos mindhiába. Nem sikerült most sem. Ez a 10.lombikunk volt, kerek forduló....ebből 5fagyasztott, 5friss stimuláció - rengeteg kudarc, vagy épp majdnem siker, 1 biokémiai terhesség, 1méhenkívüli terhesség de itt van 1 gyönyörű kisfiú!!!! 
Zeke mikor közölte a hírt kérdezte hogy akarunk-e tovább menni?! Mert ő már úgy sajnál minket, hogy ilyen fiatal szép pár vagyunk, és ennyit küzdünk, ennyi mindent szenvedünk el.... Bennünk egyenlőre fel sem merült a feladás gondolata. Hiszen még "csak" egy rendes lombik volt, mióta a tesóért küzdünk, és az majdnem sikerült is!!!! Szóval mondtuk neki, hogy januárban jövünk, menjen a long protokoll, a kaparás, és minden finomság, ahogy szokott, mert mi nagyon szeretnénk még egy gyereket! Nem tudom mit gondolhat rólunk.....kérdeztük, hogy ezt most miért mondja, szerinte nincs esély?! De mondta hogy van, hiszen megy ez nekünk, van rá élő bizonyítékunk is, csak inkább amiatt mondta, hogy hogyan bírjuk ezt az egészet.
Annyi biztos, hogy megterhelő lelkileg eléggé. Kb pont egy éve kezdtem el igazán újra foglalkozni ezzel, azóta sok minden történt. Volt egy hét amikor azt hittem soha többé nem kell ezen aggódni, amikor úgy éreztem minden szikla legördült rólam, amikor szárnyaltam, hogy Istinek tesója lesz, és minden álmunk beteljesedik, mert még egy babát kaptunk a JóIstentől. Aztán szertefoszlott minden, amikor kiderült, hogy ez nem fog összejönni, sőt nagy a baj......szeretném újra ezt a boldogságot érezni! És küzdünk tovább érte, hogy ez meg is valósulhasson, és tényleg legyen még egy kisbabánk. Nem tudnám feladni ezt még, nem tudnék hátradőlni hogy ennyi volt, hogyan is tehetném?!?! Mit mondanék akkor Istinek, hogy azért nincs testvéred mert feladtuk?!? Ezt nem tehetem, még biztosan nem, és remélem soha sem kell megtennem mert addigra sikerül! A mai vérvétel előtt kicsit borsózott a hátam a macerától ami akkor vár ránk ha nem sikerül...most itt vagyunk, és már nem így látom ezt, már várom, hogy csináljuk, hogy haladjunk, és hogy beteljesüljön ez az álmunk is! Persze most ki vagyok, nem tagadom, most sírok, és összetörtem.....de az éltet hogy megyünk tovább, az pedig, hogy mindeközben magamhoz ölelhetem Istit annyi erőt ad, és eszembe jutattja, hogy minden átsírt perc, és harc megéri.
Egy kis pihenőidőnk lesz is, szerintem elutazunk valahova hárman, most úgy érzem ez nagyon jót tenne! És imádkozok, hogy jövőre már igenis négytagú családként, egy kisbabával bővülve ünnepelhessük a karácsonyt!!!!!!